Le tudtam tenni azt a terhet, amit a szüleimmel kapcsolatosan hordoztam magamban!
Az ELENGEDÉS gyakorlat segített nekem abban, hogy le tudjam tenni azt a terhet, amit a szüleimmel kapcsolatosan hordoztam magamban.
A testvérem halála óta egy merő feszültség volt az életem, tudva, hogy a szüleimnek már csak én maradtam és ezért a testvéremet is helyettesítenem kell velük szemben, (amiről persze a lelkem mélyén biztosan tudtam, hogy nem lehet.) De mégis ez a kettős kötelezettség szinte szünet nélkül nyomasztott. Sokszor éjszaka is felébredtem, hogy mit kéne tennem, mit nem csináltam meg, miért nem mentem fel hozzájuk, akár volt rá időm, akár nem…
Ennek aztán az lett a következménye, hogy sokszor csak felugrottam hozzájuk, – ezzel ugyan kipipáltam a kötelezettséget, – azonban rögtön megszólalt a lelkiismeretem, hogy miért nem voltam velük kedvesebb, miért nem töltöttem velük több időt, stb. – az önkínzó gondolatsort a végletekig tudtam variálni.
Az elengedés gyakorlat elvégzése után ez a teher lekerült a vállamról, felszabadultam az önmarcangolás béklyójából, el tudtam fogadni, hogy csak magam helyett tudok élni, és ha nyugodtabb vagyok, értük is többet tudok tenni, szabadabban tudom szeretni őket, és nem görcsölök olyasmin, amin teljesen felesleges.
Az igazán megdöbbentő az volt, hogy csak a gyakorlat elvégzése után néhány héttel döbbentem rá, arra, hogy „valami megváltozott, mintha nem lennék olyan feszült és ideges, mint korábban, nem riadok fel éjszaka a szüleimmel kapcsolatos lelkiismeret furdalásra, örömmel és valami nagy belső szabadsággal vagyok velük.” – Ekkor eszméltem rá arra, hogy a gyakorlat működik, és ez a nagy teher lekerült a vállaimról.
Ebben az a megdöbbentő, hogy külsőleg semmi sem változott: amikor tehetem, meglátogatom őket, naponta beszélünk telefonon, stb. De bennem valami megváltozott. Olyan, mintha letettem volna egy nehéz hátizsákot, amit addig azt hittem, hogy mindig hordanom kell, mert a szeretet ezt kívánja.
Leányvári Éva
leanyvarieva@gmail.com