2008 áprilisában vettem részt a bevezető tanfolyamon, ahol a célkitűzéses gyakorlaton azt tűztem ki magam elé, hogy megszerzem angolból a felsőfokú nyelvvizsgát. Nagyjából egy éve halogattam már ezt a döntést, aminek eredményeképpen nőttön-nőtt bennem a feszültség; egyszerűen túl nagy feladatnak tűnt számomra a megfelelő tananyag kiválasztása, vizsgaközpont keresése, vizsga lefoglalása és nem utolsó sorban a felkészülés is mind a négy modulból (írás, olvasás utáni szövegértés, hallás utáni szövegértés és beszéd). Sok-sok apró részlet, amelyek mindegyike frusztrációt okozott.
A gyakorlatot párban végeztük, plusz Tibi is „odacsapódott” hozzánk segítőnek. Végigmentünk a célkitűzés mind a hét lépésén, majd Tibi megkérdezte, hogy mi az a legalább egy dolog, amit már ma meg tudnék tenni célom elérése érdekében. Ezen egy kicsit elgondolkodtam…
A gyakorlat végeztével visszaültem a helyemre, és hallgattam tovább Györgyi szavait.
Kis idő elteltével jobbnál-jobb ötletek tódultak a fejembe arra vonatkozóan, hogy milyen kisebb lépéseket kell megtennem a célhoz vezető úton:
- Vizsgarendszer feltérképezése
- Vizsgaidőpont meghatározása, lefoglalása
- Megfelelő könyvek kiválasztása és megvásárlása
- További anyagok, segédletek letöltése az internetről
- PDF-ek, könyvek fotóolvasása, stb.
Gyorsan leírtam ezeket az ötleteket a tanfolyami kézikönyvem belső oldalára, hogy ne felejtsem el őket. A következő pár napban még rengeteg más ötletem is támadt a nyelvvizsgával kapcsolatban, sőt már körvonalazódtak bennem a vizsgát követő pár hónap céljai is (Azóta már azokat is elértem, de ez egy másik történet!).
A tanfolyam végeztével visszautaztam Angliába, ahol jelenleg lakom, és elkezdtem lépésről-lépésre megvalósítani azokat a dolgokat, amik a tanfolyamon és az azt követő néhány napban eszembe jutottak. Eljutottam egészen odáig, hogy vizsgaidőpont, vizsgahelyszín megvolt, könyvek beszerezve, anyagok letöltve, tanulási ütemterv elkészítve, most már csak el kéne kezdeni tanulni, fel kéne készülni magára a vizsgára.
Na, itt adódott egy kis bonyodalom, ugyanis minden alkalommal, amikor kezembe vettem a könyveket, képtelen voltam azokat 5-10 percnél tovább tanulmányozni, szinte kifordultak a kezemből. Ugyanígy a hanganyagokkal: elkezdtem őket hallgatni, és rövid idő elteltével nem tudtam tovább koncentrálni rájuk.
És ez így ment az elkövetkező 5 hétben, a végén már teljesen kétségbe voltam esve, hogy hogyan fogok levizsgázni, amikor nem is tanulok semmit. Nos, félelmem teljesen irreálisnak bizonyult, hiszen sikerültek a vizsgák. Valószínűleg azért voltam képtelen tanulni, mert amit már addig is tanultam elegendő volt ehhez a vizsgához.
Ezen eset kapcsán vált világossá számomra, hogy a célkitűzésnek milyen ereje van, a pontosan megfogalmazott és papírra vetett gondolatok hogyan valósulnak meg.
Nagy előrelépés ez nekem, hiszen addig azt gondoltam, hogy képtelen vagyok célokat kitűzni, ill. elérni, s most bebizonyosodott ennek az ellenkezője. Köszönöm Györgyinek, hogy részt vehettem ezen a tanfolyamon és Tibinek a jó kérdéseket!
Csorba László