Megtörtént. És tényleg megtörtént. Egész életemben rohantam eddig, mindig amióta magam osztottam be az időmet, és nem anyukám indított az iskolába. Valahogy mindig azt hittem több időm van oda érni, vagy elintézni dolgokat, és ebből vagy rohanás, vagy késés lett. Mert a végén már a rohanást is feladtam. Ha véletlenül mégis sikerült időben elindulnom, valami mindig történt, ami miatt végül megcsúsztam időben.

Ott álltam, az életem fonalán… Györgyi megkérdezte hol a jelenem… megmutattam, és képzeljétek a fenekem kilógott belőle. Persze, hogy is érhetnék oda időben bárhová, mikor fél fenékkel még mindig a múltban csücsülök. És akkor beléptem a jelenembe… és minden megváltozott. Terem lett, a mozdulataim és a szavaim lelassultak, talán még a légzésem is megváltozott. Megérkeztem. A középpontban voltam, jól éreztem magam.

A tanfolyam után haza mentem. Szeretettel vártak. Nagy változás volt viszont, hogy a pici lányom nem lógott állandóan a nyakamon, kimehettem a szobából 10-15 percre anélkül, hogy utánam rohant volna figyelmemet követelve. Ez így 2.5 év után már elég nagy változás volt. Az estém is másként alakult, mint szokott, más rutinok és előkészületek kezdtek beépülni, jól aludtam hosszú évek óta először, és az éjszakai alvásaim sokkal mélyebbek azóta is (aktivitás mérővel mérve bizonyított!). Másnap reggel elindultam időben, egy fél-maratonba is sikerült belekeverednem az autómmal, és még így is 20 perccel korábban érkeztem, hogy nyugodtan, jó társaságban ihassak egy kávét. Nem tudtam elkésni, és azóta sem tudok. Persze ez a változás nem csak az időben nyilvánul meg, terem lett, határaim lettek, amiket tiszteletben tartok, és így ezeket mások is tiszteletben tartják.

Íme két példa:

Beszorulsz reggel a kukásautó mögé, ismerős helyzet a vezetőknek és rettentő dühítő, ugye ha sietsz? Képzeld el, hogy nem sietsz, megállsz nyugodtan, erre a kukásautó vezetője kiszáll és integet, hogy kerüld ki. Úgy állt meg, hogy elférj, kikerülhesd. Kivel esett meg ez már? Velem igenJ.

Odaérsz a buszhoz, régóta nem jött már és nagyon sok ember áll a megállóban, azon gondolkodsz, na, most itt hogy fog ennyi ember felférni, hogyan tudok időben hazaérni? Ebben a pillanatban megáll a busz, mindenki rányomul, nem veszik észre, hogy egy másik busz is megérkezett szinte teljesen üresen. Felszállok, leülök és olvasgatok egészen hazáig. Szerencse, mondhatod…. na, de mindezt zsinórban három nap egymás után???

Ezek után izgatottan várom, hogy milyen más csodákat tartogat még az NLP 🙂

Illés Andrea
andrea.illes@coraticum.hu