Külső ingerre új reakció (collapsing anchors) gyakorlatot olyan helyzetre találták ki, amikor a külvilágban valami idegesít, esetleg a falra mászol tőle, például a 85 éves nagypapa eszi a levest, elég hangosan, a gyerek szívja az orrát, Mari néni cicceg, a kolléga csattogtatja a tollat és hasonló kellemetlenségek. Lehet, hogy az eddigi próbálkozások nem vezettek eredményre, vagy csak ideig óráig sikerült megfegyelmezni a másikat. Mit is tehettek? Csakis azon tudtok változtatni, hogy ezekre a „kellemetlen” külső viselkedésekre hogyan reagáljatok, azaz mi történjen másként bennetek mint korábban. A gyakorlat legfeljebb 15 perces, és íme néhány eredmény:
Ha valaki mellettem pattogtatta a körmét, ki tudtam volna szaladni a világból. Ennek a nagyon egyszerű módszernek a segítségével sikerült átformálni ezt a kellemetlen élményt, és most már észre sem veszem, ha valaki körülöttem babrálja/pattogtatja a körmét.
Németh Andrea nemetandi@citromail.hu
***
Életünk nagy részét a munkahelyünkön töltjük általában olyan emberek társaságában, akiknek sokszor már az egyszerű jelenlététől is a falra tudunk mászni. Természetesen én sem vagyok kivétel. Hiába kérjük meg a másikat, hogy ne csinálja a minket zavaró tevékenységét, sajnos a kezdeti odafigyelés után a tudatalatti ismét felülkerekedik, és ismét elkezdi futtatni a régi programot. Sok év kellemetlen tapasztalata után kicsit szkeptikusan, de annál nagyobb érdeklődéssel vártam a gyakorlat hatását, már csak azért is, mert a csoport előtt végeztem a rögzítést.
A rögzítést az egyik kollégám „fárasztó” vihogására végeztem. Hétfőn kíváncsian vártam, hogyan fogok reagálni. Nos, magam is meglepődtem azon, hogy milyen nyugalommal fogadtam a „poén-zuhatagot” és a korábbi idegeskedés helyett már azon szórakozom, hogy milyen jól elszórakoztatja magát a kolléga.
Ezen a sikeren felbuzdulva nagyobb fába vágtam a fejszémet. Itt már több dolgot csinált a kolléga egyszerre, de ezen cselekedetektől egyenként is a falra tudtam mászni, nem hogy egyszerre. A forgószék fém lábához kocogtatta a bőrtalpú cipőjét, közben az asztalon kopogott a kezével, vagy a telefontokkal és mindezek megkoronázásaként a fogait is kocogtatta szolid csámcsogással fűszerezve az összképet. A helyzet összetettségét mutatja, hogy ezen dolgok átalakítása csupán 1-1,5 hónapig tartott, illetve ezen idő alatt tudatosult bennem, hogy már nem zavarnak.
Most már sokkal nyugodtabban tudom a munkámat végezni és tudom, hogy más, számomra idegesítő tevékenységet is bármikor ki tudok iktatni.
Mácsi Gergely [gergely.macsi@gmail.com]
***
Korábban kimondhatatlanul idegesített a munkahelyemen (open office) amikor ültem a számítógép előtt és a hátam mögé álltak, a hátam mögül beszéltek hozzám, és sokszor előfordult, hogy még a székháttámláját is megfogták, vagy belekapaszkodtak (ez volt a külső inger). Minden nap ment a belső monológ, hogy ezek milyen …. és hergeltem magam, tekergettem a nyakam jobbra vagy balra, hm … rémisztő volt. A főnököm is az előbb vázolt módon közelített és kommunikált velem (iszony a köbön).
Szerencsére az NLP-ben erre is van megoldás. Kíváncsi vagy? Én is az voltam. A megoldás kulcsa a következő kérdésben van: „Hogyan szeretnél másként reagálni erre a helyzetre?” Amikor ezt a mondatot meghallottam elcsodálkoztam… hm… ez fájdalom mentes, mellékhatások nélküli, és még tartós is lehet. Pedig az önmagában ártalmatlan cselekvéstől a falra másztam. Megtanultam másképpen reagálni, azaz a gyakorlatot arra használtam, hogy nyugodt tudjak maradni, bárki is van a hátam mögött.
Az eredmény fantasztikus, azóta félkörívben közelítenek meg a kollégák és még a főnököm is. A gyakorlat által előidézett változás az egész életemre kihat, melynek eredményeként azt vettem észre, hogy újból jelen van bennem a természetességJ
Antal Andrea [a.andi@vipmail.hu]