A vizsgázás, a szóbeli beszámoló, a prezentáció, vagy egy hosszú előadás megtartása korábban komoly gondot jelentett számomra. Az egyetemen olyan vizsgadrukkos voltam, hogy ha nem sikerült elsőnek vizsgázni, akkor már csak az utolsó lehettem, mert a köztes időt a mellékhelyiség és a folyosó között ingázva töltöttem el. A helyzet egy kicsit javult, amikor munkába álltam és a kiállításokon rövid, személyes (1-2 fős) bemutatókat kellet csinálnom. Azonban egy régi dédelgetett álmom olyan előadást tartani, ahol sokan vannak, ahol megmutathatom szakmai tudásom, ahol oktathatok (akár idegen nyelven is). Az Énkép tanfolyamon új képességként beépítettem, hogy nagy közönség előtt tudok előadni. A „véletlen” úgy hozta, hogy egy új ügyfelem a közelmúltban arra kért tartsak ismeretterjesztő jellegű előadást tagjai számára. Gondolkodás nélkül igent mondtam, holott korábban ilyet nem vállaltam volna el. Az előadás nagyon jól sikerült. Felkértek, hogy máskor is tartsak hasonlót. Az élmény elmondhatatlan. A figyelmem „egyhegyű” volt. Képes voltam egyszerre koncentrálni a hallgatóságra és a témára is. Egyáltalán nem izgultam, sem előtte, sem alatta, sőt utána sem tört ki rajtam a frász. Szinte lebegtem az örömtől. Nem hittem el, biztos, hogy én vagyok, biztos velem történt?! Tényleg hozzám fordulnak kérdéseikkel, tényleg meg tudtam mindent válaszolni? És tudtam a választ kérdéseimre, hogy IGEN.
Sághy Margit