Stenger Györgyi írása a Barátnő.com oldalon:
Az előző részben ígértem, hogy bevezetem önöket a jól működő rögzítés rejtelmeibe.
Ha az alábbi kritériumok megvalósulnak, a rögzítés „tökéletesen” sikerül! Ez azért fontos, mert az NLP-ben sok gyakorlat rögzítésen alapul, és a rögzítés minőségétől függ az elérhető változás.
A jól működő rögzítés kritériumai
1. A rögzíteni kívánt állapot tisztasága
2. A rögzíteni kívánt állapot erőssége
3. A rögzítő egyedisége
4. A rögzítés ismételhetősége
5. A rögzítés időzítése
Vegyük végig, mit is jelentenek ezek a kritériumok! Ha a rögzíteni kívánt állapot például a nyugalom, akkor keressünk egy olyan élményt, amikor megvolt bennünk a nyugalom, és csakis a nyugalom. Nem volt benne izgalom, meg idegesség, nem keveredtek benne más érzések. Ezt a nyugalmat nem érdemes olyan helyzetekben keresni, ahol ritkán van meg. Vehetünk egészen más élethelyzeteket is, például egy sétálunk a természetben, zenét hallgatunk, meditálunk, vagy éppen virágot ültetünk. Mindenki maga tudja, hogy milyen helyzetekben van meg benne az a fajta nyugalom, amit gyakrabban szeretne átélni. Ha az erdei séta mellett dönt az ember, érdemes azokat a pillanatokat választani, amikor elménk teljesen nyugodt volt, és nem tolakodtak be zaklató gondolatok. Mert, ha nem sikerül elkapni a nyugalom tiszta pillanatát, akkor azokkal az érzésekkel együtt rögzítjük, amelyek még jelen voltak. Ilyenkor legyünk tudatában, hogy nem tiszta állapotot sikerült rögzíteni. Tiszta állapotot akkor a legkönnyebb rögzíteni, amikor benne vagyunk a helyzetben. Javaslom, hogy gyakoroljunk, és ügyeljünk az állapot tisztaságára!
Intenzív, erős élményt érdemes rögzíteni. Ezt eleinte nem mindig könnyű eltalálni, mert nem tudhatjuk biztosan, hogy meddig erősödik egy élmény. Egy kis gyakorlás szükséges hozzá. Ha például önbizalmat akarunk rögzíteni, hogy előhívhassuk bizonyos helyzetekben, akkor amellett, hogy tiszta az élmény, érezzük át a lehető legerőteljesebben, szinte minden porcikánkat járja át. Ha fókuszált, kifelé figyelésre van szükségünk, figyelmünk legyen olyan, mint a nyílvessző, hogy betaláljunk a közepébe! Ugye érezzük, hogy ez milyen erős?
A következő két kritérium összevonható. A rögzítő legyen egyedi, hogy bármikor meg tudjuk ismételni, ha akarjuk. Ezért jegyezzük meg mindig, hogyan rögzítettünk és hová. Nem mindegy, hogy melyik csuklónkat fogjuk meg, mert csak ott találjuk meg, ahová rögzítettük, és persze azt, amit oda rögzítettünk. Lehet sok kellemes élményt, hasznos erőforrást egymás tetejére is rögzíteni, vagy egymás mellé, például a karunkra. Ezt a rögzítést könnyen elő tudjuk hívni, és senki nem veszi észre, hiszen szinte bármely helyzetben megfoghatjuk a kezünkkel a csuklónkat vagy a karunkat. Az sem mindegy, hogy zárt ujjakkal vagy nyitott ujjakkal és hány ujjal rögzítünk. Lehet, hogy ez a precízség most 
egy kicsit erőltetettnek tűnik, ám ha kipróbáljuk, rájövünk, hogy mennyire fontos. Lehet tárgyakhoz is rögzíteni, megfordíthatjuk a gyűrűnket, megigazíthatjuk a szemüveget, stb.
Most már ismerünk négy kritériumot: az állapot tisztaságát és erősségét, a rögzítő egyediségét és megismételhetőségét. Már csak az időzítés van hátra. Mikor rögzítsünk? Képzeljünk el egy koordinátarendszert, amelynek függőleges tengelyén van a rögzítendő élmény erőssége, a vízszintesen pedig az idő. Ha jól működő rögzítést szeretnénk, akkor a felmenő ágban lévő érzést, azaz erősödő élményt érdemes rögzíteni, mielőtt még elérné a csúcspontját. Egyébként semmi gond, ha elsőre nem sikerül. A rögzítést bármikor felülírhatjuk. Ez igaz bármely rögzítésre: ha nem vagyunk elégedettek a rögzítés minőségével, azaz távol esik az elérhető 100%-tól, akkor dönthetünk úgy, hogy megismétljük, és most már jobban figyelünk a fenti kritériumokra.
Eddig magunknak rögzítettünk kellemes érzelmi állapotokat. Ha már elég gyakorlottak vagyunk az önrögzítésben, másoknak is tudunk rögzíteni. A legkönnyebb, ha azt vesszük észre, hogy valaki nagyon jól érzi magát a bőrében, jó hangulatban, erőforrásokkal teli állapotban van, például látjuk a gyermekünket, amint teljes odaadással játszik. Érdemes ilyenkor az egyik vállára rátenni a kezünket, hogy olyankor, amikor nem akaródzik neki házi feladatot írni, akkor előhívhassuk a vállán ülő emlékeztetőt. Több szülő nem akar hinni a szemének, amikor gyermeke hamarosan teljes figyelmét házi feladatának szenteli.
Mivel már jól ismerjük a rögzítés kritériumait, ezek betartása akkor is fontos, amikor egy másik személynek rögzítünk valamit. Ha a másik vevő egy enelpés rögzítésre, akkor „hivatalosan” is megcsinálhatjuk neki. Pontosan úgy, ahogy én kértem önöket a novemberi cikkemben, őt is megkérjük, hogy idézzen fel egy kellemes élményt. A dőltbetűs szöveg… azt kell felolvasni neki! (Lásd, amit akkor láttál, halld, amit akkor hallottál, és érezd, amit akkor éreztél, érezd minden porcikádban, hogy milyen kellemes ez az élmény!)
Sokféleképpen lehet rögzíteni. A legegyszerűbb érintéssel, mert annak erősségét is tudjuk változtatni. Olyan ez, mint a szabályozható fényerejű villanykapcsoló: ha egy kicsit erősebben nyomjuk, akkor erősödik a fény. Tudunk rögzíteni hanggal és bármilyen más mozdulattal is. Figyeljünk, hogy a helyzethez illő legyen!
Még érdemes memorizálni a rögzítés lépéseit. Első lépés: eldöntjük, hogy milyen kiváló belső állapotot szeretnénk rögzíteni. Második lépés: maga a rögzítés, ahogy már csináltuk, kitaláljuk, hogyan rögzítsünk, és persze meg is jegyezzük. Harmadik lépés: a kizökkentés – erre azért van szükség, hogy ellenőrizni tudjuk, elég jól sikerült-e a rögzítés. A kizökkentés lehet valamilyen rövid feladat: számoljuk meg a képeket a falon, forduljunk kétszer körbe, vagy válaszoljunk valamilyen egyszerű kérdésre. Mint például, hány óra van, szereted-e a túrós tésztát, stb. Ha ezt megtesszük, akkor biztosan kizökkenünk a rögzített élményből. Negyedik lépés: a próba, azaz előhívjuk a rögzített élményt. Ha elégedettek vagyunk az eredménnyel, akkor itt a vége! Ha nem, vissza a 2. lépéshez, vagy akár teljesen újra kezdhetjük, mert rájöttünk, hogy nem is azt akartuk rögzíteni.
A rögzítés lépései
1. Kiválasztani a rögzítendő élményt
2. Maga a rögzítés kiváltása
3. Kizökkentés
4. Próba
Az NLP-ben rögzítéssel adunk hozzá erőforrást olyan helyzetekhez, ahol addig hiányzott. Ha türelmetlen vagyok, amikor sorban kell állnom, ehhez az élményhez érdemes türelmet, higgadtságot, semleges érzéseket hozzáadni. Felülírhatjuk a szerencsétlen rögzítéseket azzal, hogy olyan élményekkel kötjük össze őket, azaz olyan élményeket rögzítünk hozzájuk, amelyek képesek a korábbi nem éppen kellemes élményt semlegesíteni, átalakítani. Például, ha nemcsak a sorban állástól leszek ideges, hanem attól, hogy nagyapa szürcsöli a levest, a kollégám csattogtatja a tollát és hasonlók, akkor a következő részben megtalálhatják majd azt a gyakorlatot, amellyel ezeket a kellemetlen összekötődéseket el lehet felejteni.