A belső hangjainkat átformálhatjuk olyanokká, hogy ne gátoljanak, sőt épp ellenkezőleg, segítsenek bennünket a nehéz helyzetekben.
„Már egy éve ismerkedem az NLP-vel. Az egyik nagyon fontos dolog, amit tanultam, hogy más szemmel figyeljek magamra. Így tudtam meg azt is, hogy vannak olyan belső hangjaink, melyek befolyásolják a cselekedeteinket. Ezeket a hangokat könnyen felfedezhetjük, hiszen néha hangosan is kimondjuk őket. De nem szoktunk rájuk tudatosan figyelni, nem tulajdonítunk nekik jelentőséget, viszont engedelmeskedünk nekik. Azok, aki figyelnek belső monológjaikra, felfedezhetik, hogy mennyi negatívumot, visszatartó utasítást mondunk magunkban magunknak. Ilyeneket például, hogy: „Úgyis elszúrom.” „Majd jól kiröhögnek.” „De hisz ezt én nem érdemlem meg!” „De hülye vagy…” (és itt mondjuk – gondoljuk a saját nevünket) Van egy olyan gyakorlat, mellyel ezeket a belső hangjainkat átformálhatjuk olyanokká, hogy ne gátoljanak, sőt épp ellenkezőleg segítsenek bennünket a nehéz helyzetekben. Volt egy igen zavaró belső hangom, mely mindig akkor szólalt meg, mikor valami szokatlant, érdekeset készültem tenni. Így hangzott: „Hogy jössz te ehhez!?” Ez az éles hangú belső kérdés általában vissza is tartott attól, aminek nekiindultam. A gyakorlat során átformáltam ezt a hangot úgy, hogy a hasonló helyzetekben már nem a régi mondat jut eszembe, hanem az, a felszólítás, hogy „Figyelj!” És azóta már bátrabban belevágok új dolgokba, és mégsem megyek fejjel a falnak.”
Bányai Gyöngyi