– Hallo Nagy T! Itt vagy? Tééé? Hívhatlak Té-nek?

– Itt vagyok, persze, mindig és mindenhol! Mit akarsz?

– Tudod gondolkodtam! Az élet értelmén!

– Húú, és mire jutottál?

– Nem jöttem még rá, mit keresek én itt a Földön! Minek teremtettél engem?

– Minek-minek? Viccből! Szerinted?

– Té, de most komolyan! Tudod itt vagyok, teszem a dolgom, nap mint, nap, felkelek reggelente, megiszom a kávém, megeszem a reggelim, aztán dolgozok, hogy a vállalatnak jó legyen, meg én is kapjak érte pénzt, amin veszek ezt-azt, mehetek szórakozni, aztán este lefekszem és minden kezdődik előlről. És ahogy körbenézek, vagy hallom a zajt magam körül, érzem, hogy kell legyen valami még! Az nem lehet, hogy csak ennyi?

– Mi az, mit akarsz még? Mi legyen még? Azt teszed, amit tenned kell.

– Tennem kell? Hát ez az, ezt kellene tennem nap mint nap??? Nem érzem azt, hogy ezzel teljes lenne az életem… Van ennek így értelme?

– Annak van értelme, aminek értelmet adsz!

– Na kivagyok én a vízből… Ok, ha már nem árulod el, konkrétan, hogy mi végre vagyok a Földön, legalább segíts megfejtenem.

– Okééé…

– őőőő, de hogy fogjak neki?

– Először is, mondd meg, mit jelent az, hogy “élet értelme”? Csak azt ne mondd, hogy 42! Ezt már hallottam. Kinek is az életéről van szó?

– Hát az enyémről persze. És hát az a kérdés, hogy miért jó, hogy itt vagyok a Földön? Miért lesz így kerek a világ?

– Talán mert adsz valamit a világnak.

– Én? Egy kis porszem vagyok ezen a Földön. Mit adhatnék én az emberiségnek?

– Ó persze, képzeld el, hogy amikor sok porszem összekapaszkodik, akkor kő lesz belőle, amikor sok kő összekapaszkodik, szikla lesz belőle. A sziklából kőkockákat bányásznak, amikor sok kőkocka összekapaszkodik katedrális lesz belőle. Egy porszem elindult a világba, hogy egy katedrálist adjon neki. Porszem vagy, de milyen fontos porszem.

– Ok értem, azt akarod ezzel mondani, hogy ne kicsinyeljem le magam. De még mindig nem tudom, mit adhatnék a világnak?

– Figyelj, lehet, hogy már régóta adsz. Csak eddig nem vetted észre, hogy ez az, amiért oda küldtelek. Tudod hányan vannak, akik ellenállnak ennek? Dolgoznak, robotolnak, tolják valakinek a szekerét, ügyvédek vagy orvosok lesznek, mert valaki azt mondta nekik, hogy ezt kell csinálnod! De nem én mondtam és nem is szeretik csinálni. És közben leélik az életüket, majd egyszer csak itt kopogtatnak, hogy most már elég volt. Sajnálom, hogy Nem jöttek rá, miért küldtem oda őket. Örülök, hogy legalább Te már feltetted a jó kérdést. És persze vannak sokan, akik már rájöttek! Tudod mi a különbség azok között akik azt teszik, amit mondtak nekik, és azok között, akik már rájöttek, hogy mi az életük értelme? A ragyogás.

– A ragyogás? Ezt hogy érted?

– Láttad már felkelni a Napot? Érezted, hogy egész nap süt, adja a fényt és a meleget? És este lemenni?

– Persze láttam.

– A Nap tudja magáról, hogy azért van, hogy fényt és meleget adjon nekünk. Lehet közben jönnek felhők, viharok, de ezek elmennek, és a Nap csak ragyog és ragyog. Ő ezt tudja és szereti csinálni. Kérdés az, Te mikor ragyogsz? Vedd észre, mik voltak az életedben azok a pillanatok, amikor ragyogtál?

– Lássuk csak… Amikor…
Szavaltam iskolai ünnepségen
Korrepetáltam matekot
Egyszer fizikaórán úgy feleltem, mintha az egész osztályt én tanítanám
Az egyetemen újságot írtam, hallgatói képviselő voltam a HÖK-ben
Már dolgoztam, én vezettem megbeszéléseket, prezentáltam
Parodizáltam
DJ voltam
Táncoltam
Elkezdtem tréningeket tartani
Valakinek vezetek egy gyakorlatot
Coacholok
Egyszerűen csak segíthettem valakinek…

– Na ez szép! És miért tetted mindezt?

– Hát valamit akartam adni! Akartam valami változást elérni! Hogy a másiknak jobb legyen! Ezt szeretem csinálni!

– És mi az amit még szeretsz?

– Hát szeretek nevetni! És szeretem, ha körülöttem is nevetnek az emberek, mosoly vagy öröm, boldogság látszik rajtuk!

– És Te mit kapsz ezáltal?

– Azt érzem, így vagyok teljes!

– Folytasd csak, ez már majdnem az, amiért elküldtelek a világba.

– Azoknak, akik nem találják útjukat, ám változtatni akarnak segíteni akarok, hogy kitaláljanak az erdőből.

– Csinálni, hogy megtalálják magukban a nevetést.

– Rávezetni őket egy olyan életre, ahol sok öröm és nevetés van, és így teljesedjenek ki.

– Ezek által leszek én is kiteljesedett.

– Ez szép, mindjárt meghatódom. Kezded-e már látni, hová vezet az út, hallod-e mit súg a szél, és érezed-e már mit írtam fel a szívedbe?

– Még nem tudom megfogalmazni.

– …Ezt a csávót… De nehéz a felfogása… Na hunyd le szemed, és csak figyeld a hangomat. Ne lessél!
És most lásd azokat a helyzeteket,amiket az előbb felsoroltál, sok-sok képként, fényesítsd őket, színesítsd, nagyítsd őket, ahogy jól esik… Csinálj belőlük egy nagy montázst, és a közepére helyezd a saját képedet. Lehet, hogy újabb képek is előkerülnek. Figyeld, hogy ragyognak ezek a képek! Mindegyik kép nagyon vonzó számodra. Sugárzik belőlük az energia, és valami különleges erőforrás, amelyik ott középen, ahol a Te képed van, összpontosul…
Közben a tudattalanod már talán elkezdte összegyűjteni, hogy mi is a közös ezekben a képekben… Valami, ami felé már korábban is tartottál, és ezután is akarsz. Valami cél, ami igazán fontos számodra, valami amit adsz a világnak. Ami a vezércsillagod lesz és ott ragyog folyton előtted. A montázs közepén a képed, mit írnál alá, mi a Te küldetésed? Csak hagyd hogy meglásd, vagy meghalld, átérezd ami jön…
Akár ki is mondhatod!

– Vezető vagyok a változás ösvényén egy nevetéssel teli világ felé…

Ez az én új küldetésem. Te is megtalálhatod a Sorsfordító tréningünkön!

Szilágyi Csaba, csaba.szilagyi@nlpakademia.hu