Volt egy kollégám, akit nem kedveltem. Vasárnap egy rövid gyakorlat alatt áthelyeztem őt a „nem szeretem” kategóriából a „szeretem”-be. És valóban szeretetet kezdtem érezni iránta. Szinte hihetetlen volt!
Az áprilisi kétnapos bevezető tanfolyamon történteket és annak hatását szeretném megosztani veletek. Volt egy kollégám, akit nem kedveltem. Vasárnap egy rövid gyakorlat alatt áthelyeztem őt a „nem szeretem” kategóriából a „szeretem”-be. És valóban szeretetet kezdtem érezni iránta. Szinte hihetetlen volt! Alig vártam a hétfőt, hogy kiderítsem, a „valóságban” is működik-e. Milyen volt vele az első találkozásom? Hétfőn reggel láttam, amint előttem megy az iskola felé. Amikor megláttam, nem a gyomrom ugrott össze, mint korábban, hanem nagy szeretetet éreztem iránta. Ahogy ment előttem, láttam, hogy egy ember, aki viszi a maga életét. Szerettem volna utolérni, nagyon kíváncsi voltam mi fog történni, és hogy is állok a saját érzéseimmel vele kapcsolatban. A suli kapujában értem utol, eléggé el volt merülve saját magában, és ahogy kiderült, az előtte álló feladatokban, de nagyon kedvesen köszönt, amikor meglátott – ezidáig nem is igen köszöntünk egymásnak, vagy ha igen, akkor is csak inkább mormoltunk valami fel nem ismerhetőt – elkezdtem vele beszélgetni, hogy hol lesz órája, és még néhány kedves szót váltottunk, aztán mentünk a dolgunkra. Mosolyogva, kedvesen beszélgettünk. Bennem a régi rossz, negatív érzésneknek nyoma sem volt, sőt, ugyanazt a nagy szeretetet éreztem, amit a gyakorlat végén. Egyébként ugyanazt a nagy szeretetet érzem most az iskola iránt is, a gyerekek iránt is, meg úgy általában. Ez is nagyon érdekes. Egy 10 perces gyakorlat miatt?