Stenger Györgyi írása a Barátnő.com oldalon:

 

Mi a jelen? A jelen köti össze a múltat és a jövőt ebben a pillanatban.

Könyvet írok az időről, azaz az idő NLP alapú megközelítéséről. Hogyan viszonyulunk múltunkhoz, jelenünkhöz, jövőnkhöz. A történelem során sok tudóst, filozófust foglalkoztatott az idő kérdése. Echardt Tolle a most hatalmáról írt könyvet. Mi a most? Egy pillanat, amit nem könnyű elkapni, hiszen ahogy ezt a szót kimondom, leírom, vagy csak rá gondolok, már a „p” betű múltban van, és követi szépen sorban mind a többi betű.
Persze értelmezés kérdése, hogy mi a most, mi is a jelen. Nekem a jelen köti össze a múltat és a jövőt ebben a pillanatban. De ha a pillanat szinte nincs is, oly parányi, hogy nem érzékelhető, akkor csak MÚLT van és JÖVŐ? Ennyire misztikus lenne az időérzékelés?
Ha a jelent úgy értelmezzük, hogy a mai nap vagy ez az óra, ez a perc, akkor biztosan van jelen. Hiszen bele is lehet feledkezni valamibe, amit éppen csinálunk, és akkor még a jelen is eltűnik, és benne vagyunk az időtlenségben, az áramlásban, amit Csíkszentmihályi professzor FLOW-nak nevezett el.

NLP-s megközelítésben a FLOW a tökéletes élmény szerkezete. Ebben vannak képek, hangok és érzések, csak pont az idő tűnt el, mert önállóan nem értelmezhető, csak a történésekkel együtt. Einstein is téridőről beszél. Azt állítja, hogy a tér nem háromdimenziós, és az idő sem létezik önálló, különálló entitásként. Szorosan összefüggnek egymással és négydimenziós folytonosságot „tér-időt” alkotnak. Nem beszélhetünk a térről anélkül, hogy ne beszélnénk egyúttal az időről is, és fordítva. Minden térre és időre vonatkozó mérés elveszíti abszolút jellegét. Mind a tér, mind pedig az idő pusztán nyelvi kifejezőeszközzé válnak, amelyek segítségével a megfigyelő képes leírni az észlelt jelenséget.

Mindenkinek van megtapasztalása az idővel kapcsolatban, csak éppen észre sem veszi, például azt, hogy miket mond: Erre most nincs időm! Rád pazaroltam legszebb éveimet. Hogy rohan az idő! Elvesztegettem egy órát. Lopott percek, stb.
Szemináriumok sokasága ígéri, hogy megtanulhatjuk, hogyan osszuk be a lehető legjobban az időnket. Van, akinek működik, és van, akinek nem. Akiken egy ilyen szeminárium sem segít, továbbra is késnek a legfontosabb tárgyalásokról, talán még az esküvőjükről is. Az időgazdálkodási tréningek azok számára eredményesek, akik már eleve hasonlóan gondolkodnak, és a tréning időértelmezése világossá teszi ezt számukra. Ezt követően hasznosabban tudnak bánni az idejükkel, jobban tudnak tervezni, betartják a határidőket, stb.

Azoknak leghasznosabb elolvasni a könyvemet, akik a sokadik szeminárium elvégzését követően még mindig hadilábon állnak az idővel. Azért lehetséges ez, mert az idő érzékelése teljesen szubjektív. Bizonyára megtapasztaltuk már, hogy van, amikor a napok, órák is repülnek, és vannak olyan másodpercek, amelyek nem akarnak véget érni… Vajon mitől van ez? Mi irányítja időérzékelésünket? Mindenkinek van saját belső órája? Igen, és ezt az NLP-ben életfonalnak (time line) hívjuk. Az életfonal is egy metafora. Metaforikus kifejezés arra, hogy valaki hogyan viszonyul a múltjához, jelenéhez és jövőjéhez.

Bizonyára észrevettük, hogy sok idős ember csak a múltról mesél, és ha a jövőről kérdezzük, lehet, hogy annyit mond, hogy „én már nem tervezek”, vagy „nekem már nincs sok időm”. A kisgyerekek még nem értik az idő fogalmát. Ha valaki azt mondja nekik, hogy most három órát autózunk, hogy eljussunk a nagymamához, akkor az autóban percenként megkérdezik, hogy mikor érünk már oda. Ők még az időtlenségben élnek.

Kíváncsiak vagyunk, hogyan érzékeljük az időt? Ha igen, a következő számban felfedezhetjük! Addig is eltelik még bizonyos idő, és lehet, hogy kedvünk támad figyelni, milyen gondolataink vannak az idővel kapcsolatban. Érdemes azt is figyelni, hogy mások mit mondanak, és mi mit mondunk ki hangosan. Vajon ezek a gondolatok, hogyan befolyásolják életünket? Hisszük-e, hogy valamilyen szinten befolyásolják? Ha igen, hogyan? Hasznos irányba vagy esetleg nemkívánatos következményei vannak? Akarunk-e rajta változtatni?