Nehéz lenne összefoglalni, mit is adott nekem az NLP.
Röviden azt írhatnám, hogy azt tapasztaltam az elmúlt egy év során, hogy megváltozott és feje tetejére állt a világ, amit eddig ismertem. Pedig „csak” annyi történt, hogy én változtam. Amiről korábban azt hittem, hogy egyáltalán nem megy vagy csak nagyon nehezen, az most meg sem kottyan, amiről pedig azt gondoltam, hogy biztosan megfelel nekem, arról kiderült, hogy azt nem is én szeretném, csak egy belső hang irányított…
Egy nagyvállalatnál dolgozom, ahol korábban évekig nem sikerült feljebb kerülnöm a ranglétrán, mert szakmai kompetenciám ellenére valahogy mégsem jöttek össze az állásinterjúk, amikre jelentkeztem, a főnököm rendszeresen más véleményen volt, mint én, az állandó túlórázástól pedig folyamatosan kimerült és ingerlékeny voltam, továbbá irigy, dühös és elkeseredett a világ és a körülmények igazságtalansága miatt.
Majd megismerkedtem az NLP-vel, és rájöttem, hogy a főnököm nem utál engem, csak épp máshogy gondolkodik, mint én, és csak azért dolgozom olyan sokat, mert egyszerűen nem tudok megfelelően nemet mondani. Ekkortájt kaptam egy új lehetőséget – bizony, nem is én kerestem – cégen belül, és egy másik csapatba kerültem. A mások által nehéz természetűnek minősített új főnökömmel rögtön megtaláltam a közös hangot, és csodás könnyedséggel tudtunk együtt dolgozni nagyjából fél évig, amikor is felhívta a figyelmemet arra, hogy szintén cégen belül létrehoznak egy olyan új pozíciót, ami az én álommunkám lehet. Ha szeretnék átmenni oda, ő maximálisan támogatni fog. Korábban azt hittem, hogy ha valaki ügyes, azt mindenáron meg akarják tartani az adott helyen, de most találkoztam egy olyan emberrel, aki a saját kényelmét elengedte, hogy segítsen nekem még jobban kiteljesedni!
Jelentkeztem hát az állásra. Közeledett az interjú időpontja, és egyre biztosabb voltam, hogy akarom ezt az új pozíciót. És hogy én vagyok a legalkalmasabb. Mivel más potenciális jelöltek is lehettek, biztosra szerettem volna menni, hogy sikerülni fog a beszélgetés, és itt egy csodás NLP-s eszközhöz nyúltam… Kitaláltam egy hihetetlenül rafinált miltoni mondatot, amivel lezárhatom a beszélgetést. A mondatot begyakoroltam magyarul és angolul is. Biztos, ami biztos.
Az interjú alatt bevetettem minden ismeretem, amit a rokonszenvteremtésről megszereztem, és a beszélgetés végére csak úgy mellékesen beszúrtam a jolly jokernek szánt mondatot, és reméltem, hogy nem hat majd mesterkéltnek. Hát nem – Touché! Leírhatatlan az interjúztatók arckifejezése, amit akkor láttam – és már biztos voltam benne, hogy elért hozzájuk az
üzenet, amit kommunikálni szerettem volna.
Elégedetten és megkönnyebbültem indultam haza. Nem telt el fél óra az interjú után, amikor csörgött a telefonom, és az akkor még leendő főnököm szólt bele:
„Kriszti, gondolom már te is érezted, nagyszerűen sikerült az interjúd. Ugyan még nem zártuk le a felvételiztetési folyamatot, de nem hivatalosan szeretném elmondani, hogy tiéd az állás.”
Azóta az új helyen vagyok, és azért kapom a fizetésem, hogy azt csinálhassam, a
mit imádok. Rugalmas munkaidőben dolgozom, szabad kezet kapok a feladataim alakításában, és olyan helyekre utazhatok, ahová a saját pénzemből nem biztos, hogy valaha is eljutottam volna.
Van egy nagyszerű főnököm és az ő főnökével is olyan jóban lettem, hogy eddig bármit kértem tőle, minden ellenvetés nélkül segített. Jók a munkahelyi kapcsolataim, és a magánéletem is kiegyensúlyozottabb lett.
Nekem bejött. Nem tudom, mit tartogat a holnap, csak azt tudom, hogy egyre jobb és jobb lesz. Vagy így, vagy úgy. A változékonyság lényeges, és most már tudom, hogy nincs kudarc, csak visszajelzés. Más elvek szerint élem az életem, és a világ kitárta a karját… és körülölelt.
És még csak most indultam el….
Talán Te is, aki ezt olvastad, vágysz valahol a sikerélményekre, és talán az is eszedbe jutott, hogy a következő sikertörténet akár a Tiéd is lehet. Csak aztán nagyon vigyázz, mert ha túl sokat gyakorlod, a mellékhatás még egy ennél is átütőbb erejű történet lehet!”